~2. évad első fejezet

Sziasztok! A kommentek alapján szeretettek volna második évadot, így itt van. Pár dolog változott, és új szereplők is érkezni fognak majd. Remélem tetszeni fog, próbálok az írásra több időt fordítani, így már előre megírtam pár fejezetet.
Viszont szükségem lenne egy új desingra, szóval aki tudd segíteni az írjon a chatembe! Köszönöm, a kommenteket most is várom :) puszi ♥

 

Daisy szemszöge:

2 hónap telt el mióta utoljára láttam Őt. Azóta rengeteg dolog történt velem. És hogy hiányzik-e? Rettenetesen. Mintha kitépték volna egy részemet, és az a részem Londonban maradt Vele. Minden erőmet a munkámba fektettem és éjjel nappal csak dolgoztam, nem érdekelt, hogy túlhajszoltam magam, de el kellett terelnem a figyelmemet. A könyvdedikálás óta nem keresett, de hát ez érthető és ezt akartam nem? Vagyis az a fenyegető elérte a célját… Próbáltam tudomást sem venni róla, de a média csak róluk beszélt. Először csak, hogy a mi kapcsolatunknak vége lett és utána jött csak a java, ugyanis Harrynek új barátnője lett, aki nem más, mint Taylor Swift volt. Mikor megláttam a képeket, a szívem összeszorult, de ha ő így boldog nekem megfelel. A többieknek, akik körülöttem vannak azt az énemet mutattam, aki boldog és csak a zenének él. És hogy mi van Lucasszal? Semmi, a média összeboronált minket, de mi csak barátok vagyunk. Igaz párszor bepróbálkozott, de elmondtam neki, hogy én arra, amit ő szeretne, nem állok készen. Nem tudok rá máshogy tekinteni, csak, mint egy barátra.  A barátokról jut eszembe… Ashley, elég sokat beszéltünk telefonon, még mindig együtt van Niall-el és boldogok, már a nyilvánosságra is hozták kapcsolatukat, amikor Ash elkísérte őt egy filmbemutatóra. Azt sem tudom a többi sráccal, mi a helyzet. Louis és Eleanor párszor hívott, de nem vettem fel. Nem akarom, hogy kiderüljön miért jöttem vissza New Yorkba.  A napjaim iszonyú gyorsan telnek, fotózásról fotózásra járok és persze a fellépések is itt vannak. Most végeztünk a  Popstar Magazine fotózásán és következik az interjú, amit egy középkorú újságíró készít el.

-Üdv Miss Crawford – állt fel és bemutatkozott. – A nevem Greg Simson. Kezdhetjük? – kérdezte és elővette a kis jegyzetfüzetét, amire a válaszaimat fogja leírni. 

- Jó napot! – mosolyogtam kedvesen és helyet foglaltam a vele szembe levő széken. A szoba ahol voltunk, nagyon barátságosan nézett ki, minden színes volt: a falak, a bútorok és persze rengeteg kép volt a falon, különböző hírességek alakjaival.

-  Nos, vágjunk is bele szerintem – tolta fel szemüvegét és már tette is fel a kérdéseket. – Mi a helyzet az új albummal? Úgy tudom Conor Maynard-dal fog együtt dolgozni.

-     Igen, lesz egy közös számunk, ami az én és az ő albumán is szerepelni fog – mosolyogtam még mindig.

-   Úgy tűnik, rengetegen szeretnének magácskával dolgozni, meséljen arról, amikor a híres brit fiúbandával dolgozott együtt – számítottam erre a kérdésre, de a szívem akkor is összeszorult. Csak ne kérdezzen rá Harryre.

-  Nagyon tehetséges fiúk és szeretik azt, amit csinálnak akárcsak én, ezért a munka nagyon könnyen ment. Rengeteget lógtunk együtt szóval  klassz volt – fejeztem be és csak reménykedtem, hogy  másról kezd el faggatni.

-    Szóval klassz? – húzta fel egyik szemöldökét. – És mi van Harry-vel? Nagyon jól elvoltak, mi történt? – a félelmem beigazolódott.  Gyorsan ki kell találnom valamit… mit is mondott Ben? Rögtönözz kislány és sose az igazat mond… igen ez lesz az.

-  Én itt vagyok, míg ő Londonban… túl nagy volt a távolság és valahogy ez nekünk nem működött – remegett a hangom.

-   Van valaki a láthatáron?

- Nem, most senkim sincs. Csak a munkámra koncentrálok és ez jó is így – megkönnyebbültem, hogy nem kérdezett rá a részletekre.

-Mit üzen a rajongóinak?

-  Nagyon szeretem őket, nélkülük nem tartanék itt és ők a legjobbak – lettem kicsit felszabadultam, ha róluk kell beszélnem valahogy mindig könnyebb.

-  Hát ennyi lenne Miss Crawford. Köszönöm válaszait – állt fel és kezét nyújtotta búcsúzóul. Egy kő esett le a szívemről, hogy már ezen is túl vagyok. Mára mindennel kész lettem, irány haza. Kimentem az ajtón és a kocsinál Jake várakozott nekidőlve az ajtónak keresztbe tett kézzel.

-  Végre – ennyit morgott és beszállt. 2 hónapja ilyen velem, azt hiszi, egy nagy szemétláda vagyok, de igaza is van. Nem értett velem egyet, hogy így elbántam Harryvel, pedig csakis miatta tettem.

-  Mikor fogunk újra normálisan beszélgetni? – ültem be én is és felé fordultam.

-  Én csak a testőröd vagyok, nem kell jóban lennünk – indította be a motort – elvégre nem mondod el mi a baj, vagy, hogy mi történt. Azt hittem a barátodnak tekintesz.

-  Ez így is van. Barátok vagyunk – tényleg a barátomnak tekintem, de nem mondhatom el miért tettem, azt, amit. – Különben is nem értelek, hiszen nem is kedvelted őt.

-   Nem ez lényeg – emelte fel a hangját – Valami történt, csak nem mondod el.

-   Jó inkább hagyjuk, menjünk haza – válaszoltam beletörődve.  Hamar hazaértünk, kiszálltam a kocsiból és Jake köszönés nélkül le is lépett. Fáradtan szálltam be a liftbe és nyomtam meg a gombot, ami a kis zugomba vitt. Mikor kinyitottam az ajtót, nyávogás köszöntött.

-   Szia, barátnőm! – ült a kanapémon Alena. Remek, mára csak ő hiányzott.

-   Szia.  –tettem le a táskámat és próbáltam nem rá figyelni.  – Egyáltalán hogy jöttél be? – kérdeztem ijedten, mikor eszembe jutott, hogy én bezártam.

-    Ja, hát Dean kölcsönadta a kulcsát – csörgette meg a kezében a kulcscsomót. Én bolond, mikor visszajöttem New York-ba Dean-nek adtam pótkulcsot a biztonság kedvéért.

-   És miért is jöttél? – dobtam le a táskámat és huppantam le a kanapéra.

-  Csak meglátogattam az én kedvenc barátnőmet – nevetett.

-  Aha, mi a csel? – néztem rá.

-  Semmi – emelte fel kezét védekezésképpen – Próbálok megjavulni –kacsintott. – Most viszont megyek, további szép estét- puszika – majd távozott. Itt valami bűzlik, majd csak az ajtócsapódásra eszméltem fel.  Ez a nap hosszú volt, így nem is vágytam másra csak, hogy aludhassak egy jó nagyot.

 

Daisy új haja, és Ashley és Niall a nyilvánosság előtt: