Daisy szemszöge:
Tudjátok milyen az, amikor a számodra
legfontosabb ember miattad bajba került? Igen, minden az ÉN hibám. Harry MIATTAM van kómában, és ki tudja, hogy
felébred-e egyáltalán. Csak sírtam és sírtam, mivel csak erre vagyok képes… Egy
tehetetlen ember lettem, akit egy őrült fenyeget és az életemre tört. Bántotta
a barátaimat és életem szerelmét. Feladtam, ő nyert és megkapta, amit akart.
- Daisy! – vígasztalt Ashley. – Áruld el mi a
baj – simogatta a hajamat, miközben én az ölében sírtam.
- Végeztem – szipogtam – evvel az egésszel –
töröltem le könnyeimet, miközben Ashley értetlenül nézett rám. Kezébe adtam a
telefonomat, amiben meg volt nyitva az SMS is. Elolvasta és arca egyből rémült
is lett.
- Evvel el kell mennünk a rendőrségre – magyarázta
miközben a fiókra tette a készüléket. – Az a felügyelő biztosan kideríti ki ez
a J.
- Nem Ash, nem megyek a rendőrségre – néztem rá
komoly arccal, ez a döntésem és támogatnia kellene-, Visszamegyek Amerikába,
végleg.
- Micsoda? – kelt ki magából. – Elment az eszed!
– állt fel az ágyról – Képes vagy itt hagyni Harryt? Hagyod, hogy valami őrült
rajongó elvegye tőled? Komolyan gondolkodj el ezen, ha megjött az eszed
visszajövök – rontott ki az ajtón. Ez szokása, ha valami nem tetszik neki.
Miért nem tud engem is megérteni? Nem akarom, hogy baja essen a barátaimnak és
Harrynek, ezért inkább kiszállok az életükből és ők boldogok lehetnek, én pedig
csak a munkámra fogok koncentrálni. Vajon minden szerelmesnek ilyen nehéz? A
búcsú? Csak is Miatta teszem ezt, mert szeretem. Nagy nehezen, de erre az
elhatározásra jutottam, még ma visszamegyek. Felhívtam Bent, hogy látogasson
meg és elmondtam neki a tervemet. Persze az üzenetről, amit ez a valaki írt,
arról nem tud, csak azt mondtam neki, hogy a zenére szeretnék koncentrálni,
mert a baleset segített a tisztánlátásban. Szerencsére bevette, sőt nagyon is
tetszett neki ez a hír, hogy újra keményen fogunk dolgozni és Amerika megyünk.
-
Jó döntést hoztál kislány! – mosolygott rám
diadalmasan, mintha az ő érdeme lenne, hogy elmegyünk – 11-kor indul a gép,
addig pakolj össze és én a többit elintézem – hagyott magamra, miután elhozta a
börőndőmet és néhány ruhámat is. A pakolással hamar készen voltam, még
felöltöztem, igaz nagy nehezen, mivel a kezem el volt törve így egy kicsit
nehezen ment.
- Segítek – jött be Ashley szomorúan – Látom,
nem tudlak erről lebeszélni – segített belebújni a kötött felsőmbe, amit
választottam. – De remélem, azért tartjuk az kapcsolatot – mondta mikor már
felöltöztem és útra kész voltam.
-Persze butus, amint leszáll a gépem, hívlak -
mosolyodtam el – De egyet meg kell ígérned- lettem komolyabb – nem mondod el
Harrynek, hogy miért megyek el, sőt senkinek sem.
- Megígérem – válaszolt szomorúan és
megölelt. – Kiviszem a csomagjaidat.
-
Kint vár Ben, de köszönöm nekem még dolgom van
– kaptam kezembe két levelet, amit már megírtam míg Benre vártam. Az egyik a
srácoknak szól, míg a másik Harrynek. Szerencsére már senki sem járkált a
folyosókon a látogatás is lejárt, így könnyen besurrantam Harryhez. Mikor benyitottam,
Ő ugyanúgy feküdt mozdulatlanul.
-
Olyan békésen alszol – pusziltam meg a
homlokát, és elsírtam magam. – Nem akarlak itt hagyni, de muszáj lesz. Nélkülem
is meg leszel. – Letettem a két borítékot az ágy melletti kis szekrényre, amin
egy csokor virág volt, pont, mint az én kórházi szobámban. – Szeretlek –
leheltem egy puszit az ajkaira, és mintha megmozdult volna. Mindent leírtam
azokban a levelekben, összeszedtem a maradék erőmet és kimentem, az ajtónál még
szomorú pillantást vettetem szerelmemre és ezután kisétáltam a kórházból és a
fiúk életéből is…
A
reptéren most is nyüzsgés volt, mint mindig, az emberek mindig sietnek.
Kikísértek a szüleim és Dean is. Hogy miért nem kísérte el most őt a nyávogós
barátnője? Egyszerű a válasz, nyaralni ment a barátnőivel vagy, ahogy én hívom
őket a csatlósaival. Sajnos az én eszement bátyám nem lát a szerelemtől ,sőt a
Zayn-es dolgot sem hiszi el és ami a legrosszabb eljegyezte Alena-t, így elég
sokszor fogunk találkozni, sőt így már a családom része lett.
-
Drágám, biztos, hogy ez így jó? – kérdezte
anya aggódva – Mi lesz veletek Harryvel? – ahogy kiejtette a nevét a szívem
összeszorult, már nem sírtam, mivel szinte mindent kisírtam magamból, amiről a
piros szemeim árulkodtak.
- Igen anya, így lesz a legjobb – öleltem meg őt
búcsúzóul. A szüleim nem tudnak a fenyegetőről, de jobb így mert abból
rendőrségi ügy lenne és nem szeretném ha őket is bántaná.
-
Daisy, ezt vedd fel – Adott a kezembe egy
napszemüveget Ben és fejével az ajtó felé bökött. Fotósok… Már csak ez
hiányzott, felvettem a napszemüveget, ami tökéletesen eltakarta a kisírt
szemeimet, ekkor megszólalt a hang, ami az indulást jelentette.
-Vigyázz magadra kislányom – ölelt meg apa is,
ő nem az az érzelgős ember, de azért láttam rajta, hogy kicsit megviseli a
távozásom, hát de ezt kell tennem. Mindenkitől elbúcsúztam és Bennel
elindultunk, hosszú út várt ránk és New York-ban már ott volt Jake is, aki
pihenőn volt eddig, míg itt voltam, mert Paul vigyázott rám.
Daisy a reptéren:
Nagyon jól írsz örülök hogy sikerült le érettségizned és annak is hogy van új rész már nagyon vártam!És Gratulálok az érettségidnek! Mikor jön a kövi? :D <3
VálaszTörlésGRATULÁLOK !!!!!! A rész az valami fantasztikus ! Csak így tovább
VálaszTörlésAnna Xx
alig várom a kövit :)
VálaszTörlésEgyszerüen isteni lett!! bár sztem daisy nagy hülyeséget csinált!!!!!!! de remélem hogy a végén minden jól alakul:))
VálaszTörlésFOLYTATÁST AKAROK MOOOOOOOOOOOOOOOOOOST!!! :))