Az este további része fantasztikusan telt. Bár azt hiszem sokat ittam,
és ahogy elnézem, Niall is.
-
-Menjünk el
sétálni- súgta a fülembe, amitől kirázott a hideg.
-
-Rendben menjünk.
- álltam fel és már el is indultunk. Nem tudtam merre, mentünk csak élveztem,
ahogy a hűvös szellő a hajammal játszadozott. Niall pedig mint egy kisgyerek
úgy vigyorgott. London utcái ilyenkor gyönyörűen festenek. Minden ki van
világítva. Szeretek itt lakni. Épp
elsétáltunk egy nagyobb tér előtt, ahol volt egy szökőkút padokkal körbevéve.
Niall hirtelen felugrott az egyik padra és felkiáltott.
-
-Ashley a
legszebb lány a világon!- kiabálta miközben forogni kezdett. Amin csak
nevettem.
-
-Vigyázz,
le fogsz esni! – de mire kimondtam Niall már a földön ült és kiskutya szemekkel
nézett rám.
-
-Ez fájt-
próbált felállni, de visszahuppant. Eléggé sokat ittunk, mert mindketten
nevettünk. Odamentem segíteni, felhúzni. Mikor felhúztam olyan közel kerültünk
egymáshoz, hogy már a gyors szívverését is hallottam és a lélegzetét éreztem a
nyakamon. Az én szívem is ezerszeresen vert. Próbálta megtörni a köztünk lévő
távolságot.
-
-Kapj el! –
szóltam neki és futni kezdtem. Gyorsan levettem a cipőm,mert abban lehetetlen
elszaladni. Niall észbe kapott és futni kezdett utánam.
-
-Úgy sem
érsz utol- kiabáltam neki hátra, de ekkor hirtelen magához rántott. Megint
szemtől szemben álltunk egymással. Ördögi vigyor jelent meg arcán, na, ez nem
tetszik. Felkapott ölébe és a szökőkút felé vette az irányt. Nem bírtam
szabadulni, hiába kalimpáltam a lábammal össze vissza, ő csak nevetett és
nagyon komolyan tervezgetett valamit. Odaértünk a szökőkúthoz és már csak azt
éreztem, hogy csurom vizes lettem.
- -
Na, várj
csak- fogtam meg kapucniját hátulról és berántottam őt is. Már ő is vizes volt,
de csak nevetett. Ráfröcsköltem még a vizet és utána ki akartam mászni, de nem
sikerült a tervem. Megfogta a derekamat és visszarántott, elvesztette az
egyensúlyát és hátraestünk. Szépen az ölébe estem, mire elnevettem magam.
-
-Nem vagy
normális – mondtam neki.
-
-Tudom, de
te ezért is kedvelsz – nevetett tovább.
-
-Igen? –
kérdeztem tőle kacéran. – Honnan veszed, azt hogy kedvelek? – kérdeztem tőle.
-
-Hát mert
ellenállhatatlanul cuki vagyok, ja és ír. – mondta miközben próbáltunk
felállni. – Nincs igazam? – kérdezte és próbált komoly lenni, de részegen az
ember nem nagyon tud az lenni.
-
-Menjünk,
már késő van. – próbáltam terelni.
-
-Héj
kisasszony, ne terelj. Inkább válaszolj. – mélyen a szemembe nézett.
-
-Kedvellek.
– mondtam neki halkan. Elpirultam. Még nem nyíltam meg így fiúnak ez előtt.
-
-Én is
nagyon nagyon kedvellek- emelte fel az államat. Mélyen a szemébe néztem és
vártam, hogy megtörténjen, amit az előbb nem akartam. Most már akarom, hogy meg
legyen az első csókunk. Még ha részeg is és nem fog emlékezni rá. Közelebb
hajolt és már csak 2 centiméter választott el tőle. Ez a távolság csak
csökkent. Ajkai rátaláltak enyémre. Közelebb húz magához, de ajkaink nem
vállnak el egymástól. Én kezemmel már hajával játszadoztam. Levegőhiány miatt váltunk
el, de homlokát az enyémnek döntötte.
-
-Legjobb
estém ez a mai – suttogta.
-
-Nekem is –
kulcsoltam össze kezem a nyakánál.
-
-Hazakísérlek
– mondta, miközben hajammal játszott.
-
-Úristen
holnap iskola – jutott eszembe hirtelen. Ránéztem az órámra. – vagyis ma, mivel
hajnali 3 óra van. Eléggé hűvösre járt már az idő is, szóval fogtunk egy taxit.
Bemondtam a címet és már mentünk is haza. Niall kifizette a taxit, bár majdnem
az egész pénztárcáját odaadta a sofőrnek annyira álmos volt.
-
-Apa ki fog
nyírni - súgtam neki a bejárati ajtónál.
-
-Megvédjelek?
– vigyorgott Niall és megölelt. Ez az ölelés olyan gyengéd volt. A térdem
beleremegett, még jó, hogy fogott különben összeestem volna. Ott álltunk az
ajtónkba csurom vizesen.
-
-Adok
valami száraz ruhát – súgtam a fülébe, amitől kirázta a hideg, ez
megmosolyogtatott. - Ha jelet adok, gyere az ablakhoz és mássz be.
-
-Jól van. –
adott egy puszit a számra mielőtt elváltunk. Bementem a házba és megláttam a
szüleimet, a kanapén aludtak. Odamentem hozzájuk és betakartam őket. Csak ne
ébredjenek fel, holnap ezért kapni fogok, hogy ilyen későn értem haza.
Felsiettem a szobámba, ahol kikészítettem magamnak a pizsamámat, ami egy
rövidnadrágból és egy Superman-es hosszú pólóból állt. Niallnek kerestem apánál
egy pólót és egy nadrágot. Kinyitottam az ablakot és halkan szóltam Niallnek.
Felmászott egy fán, ami elég közel volt az ablakhoz. Ezen a fán szöktem ki
régen, mikor Daisynél aludtam.
-
-Add a
kezed- mondtam halkan. Óvatosan felém nyújtotta kezét, de rosszul lépett és
beesett az ablakon, egyenes rám.
-
-Ne
haragudj – mentegetőzött.
-
-Összenyomsz
– próbáltam kiszabadulni, de esélytelen. leszállt rólam és felsegített.
-
-Szüleid?-
kérdezte suttogva.
-
-Alszanak,
de holnap kapni fogok. Hoztam neked ruhát – mutattam az ágyamra. - Mivel ma itt alszol. Esélytelen, hogy így,
hogy ittál hazamenj egyedül.
-
-Olyan kis
gondoskodó vagy- mosolygott. Odaadtam a ruhákat neki, és mondtam, hogy menjen a
fürdőbe. Míg odabent volt és megágyaztam. Utána lementem a konyhába kakaót
csinálni. Persze nagyon halkan anyáék fel ne ébredjenek. Mikor visszaértem
Niall már az ágyban volt és engem nézett. Odanyújtottam a kakaót, amit hálás
mosollyal fogadott. Bementem én is a fürdőbe és rendbe szedtem magam. Szörnyű látvány
fogadott. Hajam már megszáradt,de összevissza áll, sminkem elkenődött.
Próbáltam valami rendes külsőt varázsolni magamnak így alváshoz is. Nagy
nehezen sikerült, kiléptem a fürdőből és egy csillogó szempárral találtam
szembe magam.
-
-Tetszik a
pólód- mondta.
-
-Inkább
aludj - Befeküdtem mellé és próbáltam elaludni. Vajon emlékezni, fog a
csókunkra?
Reggel a csengő ébresztett. Ránéztem az
órára ami 9:30-at mutatott. A francba elkéstem a suliból. Oldalra fordítottam a
fejem. Szuszogó Niall-el találtam szembe magam. A csengő még mindig szólt.
Leszaladtam ajtót nyitni, de útközben a hűtőre tévedt a tekintetem. Egy centi
volt rajta. Odamentem és elolvastam:
’ Sietnünk kellett dolgozni. Felébredtünk,
amikor hazaértél, mert a konyhában hagytad a kakaós dobozt. Ha hazaértünk
számolunk. Anya és Apa.’ Remek, a lecseszés nem marad el. Mikor kimentem ajtót
nyitni nem hittem a szememnek.
-
-Szia! Hát
te? Honnan tudtad, hogy itt lakok? – kérdeztem meglepődve.
-
-Csak a
klubban hagytad a telefonodat és gondoltam elhozom neked. – mosolygott kedvesen
Josh. – Egyébként cuki a pizsid.
-
-Köszönöm.
Bejössz reggelizni? –kérdeztem tőle. Csak bólintott és beljebb jött.
-
-Ashley! Szépen ott hagytál – jött le a lépcsőn Niall
álmosan. Josh kikerekedett szemmel nézte. Fura. Niall megtorpant- Hát te? –
kérdezte Joshtól.
-
-Csak
visszahoztam Ashley telefonját. De most jobb ha
megyek- indult ki az ajtót, mint
akivel valami rossz dolog történt.
-
-És a
reggeli? – kiabáltam utána, de ezt már nem hallotta.- Mindig ilyen? – fordultam
Niallhoz. Megrázta a fejét. – Na reggelizzünk, már úgyis elkéstem a suliból –
indultam el a konyhába, de Niall visszarántott.
-
-Nem
felejtettem el a tegnap történteket- súgta fülembe. Felcsillant a szemem. Ajkai
közeledtek enyéim felé. És megcsókolt. Sokkal szenvedélyesebben, mint tegnap. „
Ez az emlék megmosolyogtatott.
Azóta Niallel sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Elhívott már egy párszor randira és megkért,
hogy legyek a barátnője, de még nem hivatalos ez az egész. Gondolataimat Daisy
zavarta meg. Becsapta maga mögött az ajtót és bedőlt az ágyába.
-
-Ashley kimennél? Egyedül akarok lenni –
hallottam meg morcos hangját.
-
-Mi van? – kérdeztem meglepődve – Nem megyek
ki. Különben is ne kínozd már magad.
Hívd fel Harryt.
-
-Ne kezd már megint – fogta a fejét.
-
-De kezdem, mert így mindketten az önpusztításba
viszitek magatokat. Harry is ugyanezt csinálja, mint te. – emeltem fel a
hangomat, mert már idegesített ez a tétlenség. Összetartoznak, akkor meg minek
szenvednek?
-
-Harry megcsalt- mondta ki megsemmisülten ezt a
mondatot.
-
-Dehogy csalt meg, - pattantam fel a helyemről. –
Félreértés az egész- próbáltam elmagyarázni.
-
-Ha ennyire véded, akkor legyél az ő legjobb
barátja- kelt ki magából ő is. Annyira felidegesített, hogy legszívesebben
felpofoztam volna.
-
-Talán az lesz, mert az én legjobb barátnőm sosem
volt ilyen. – mutattam rá. – Mindig kiállt magáért, és cselekedett volna. Nem
szenvedne így itt, mint most te. – hagytam ott egyedül és becsaptam az ajtót.
nagyon jóó rész lett! már nagyon vártam és remélem kibékül Haz és Daisy :))
VálaszTörlésBÉKÜLJENEK MÁÁR KIII!!!!!!am jo volt a rész mint mindig csak igy tovább!!!!Bia
VálaszTörlésNagyon jó a történet! Tetszett ez a kis visszaemlékezés.:D Várom a folytatást!
VálaszTörlésnagyon jó lett!!!!!siess a kövivel:)
VálaszTörlésnagyon tetszik a blogod! :)Alig várom a kibékülést!
VálaszTörlésNagyon szuper rész lett:)) Niall és Ashley annyira cukik együtt^^ :DDD Már várom a kövit*______*
VálaszTörlésNagyon jó lett ez a rész:) Már várom hogy Harry és Daisy kibéküljenek :) Hozd hamar a kövit :)
VálaszTörlésElképesztő lett:DDD hamar a kövit*-*
VálaszTörlésImádom!!!!!!!! Hamar a kövit!!!!!!!!<3
VálaszTörlésköviitt!!!!de most rögtön nem birok mártovább várni!!!!!!!!
VálaszTörlés