Köszönöm a kommenteket és a türelmeteket :) ♥
Louis szemszöge:
Harry teljesen tönkre tette magát, nem
tudom, mi segíthetne. Már akkor is kihúzta a gyufát, mikor elkezdett
találkozgatni Taylorral, de ez, hogy Tom irodájában csinálták… ez több a
soknál, ráadásul összefekszik minden lánnyal és minden nap hulla részegre issza
magát. Nemsokára kezdődik a turné, mi lesz így? Eleanorra pillantottam,
látszott rajta, hogy teljesen megbánta, amit mondott, odamentem és megöleltem.
-
Nem akartam felhozni. – mondta szomorúan.
-
Tudom, beszélek vele – pusziltam meg feje
búbját majd kimentem Harry után. Ott volt ahol sejtettem, a stúdió hátsó
kijáratánál ült az egyik konténer tetején és egy karkötőt szorongatott.
Melléültem és csöndben a falat néztük együtt.
-
Utálom, hogy még most is ugyanúgy szeretem –
mondta és megszorította a karkötőt. Tudtam, hogy meg fog törni a jég.
-
Tudom, milyen érzés- néztem rá, ez a 2 hónap
számára maga volt a pokol.
-
Mostantól minden más lesz – emelte fel fejét,
szemeiből az elhatározottság tükröződött, leugrott a konténerről és elindult.
-
Most hová mész? – néztem utána kérdőn.
-
Haza... rám fér már egy kis pihenés – intett egyet és már
ment is az autójához.
Daisy szemszöge:
Már a repülőn ültem London felé, a
múlt éjjel semmit sem aludtam, ugyanis a gyomrom egész éjszaka görcsben állt.
Félek, mi lesz, ha újra találkozunk? De lehet, hogy csak túlreagálom és
egyáltalán össze sem fogunk futni. Nem tudom. Senki nem tudja, hogy jövök, még
Ashley sem. Felvesszük a dalt Conorral és már vissza is jövök. A dalt Conor
megírta és ez is egy duett lesz, a szállásom egy hotelben lesz, amit Ben új
segédje, Allison intézett el. Remélem kedves lány és nem egy kis Ben. Az
ablakon bámultam kifelé, mikor Jake mellém ült. A hangulat még mindig
menthetetlen volt közöttünk.
-
Amíg a stúdióban leszel el szeretnék menni
elintézni egy két dolgot – vágott a dolog közepébe.
-
Rendben – bólintottam, rám nézett, mintha még
mondani akart volna valamit, de aztán felállt. Hirtelen a keze után kaptam mire
kérdőn nézett rám.
-
Sajnálom – bukott ki belőlem. – Tudom, hogy egy szemét alaknak tartasz,
azért amit csináltam, de kérlek, ne legyél ilyen velem. Elrontottam és egyedül
maradtam- szemeimből hullani kezdtek a könnyek. Sóhajtott egyet és magához
húzott. Ez az ölelés borzalmasan hiányzott.
-
Jaj kicsi lány, itt vagyok – puszilta meg a
fejemet. – Én nem hagylak el – az út hátralevő részében végig velem
maradt.
Mikor leszálltunk egy szőke hajú lány várt a gép aljánál, mivel ez
egy magángép volt, Ben gondoskodott róla, hogy titokban érkezzek újságíróktól
és fotósoktól mentesen. A lány idegesen
nézegette az óráját, mintha elkéstünk volna. Mikor észrevett minket mosolyogva
köszöntött.
-
Sziasztok! Allison Hale vagyok, örülök, hogy
megismerhetlek - nyújtotta kezét.
-
Szia! Daisy Crawford, én is örülök – fogattam
el kéznyújtását mosolyogva. – Ő itt Jake
– böktem fejemmel a mögöttem jövő srácnak, aki amint meglátta Allisont már is a
sármos mosolyát vette elő.
-
Üdv hölgyem!
Jake vagyok – puszilta meg kézfejét illedelmesen.
-
Szia! Allison – pirult el a szőkeség. Elég
tapasztalatlannak nézett ki, nem akarom megbántani, de nagyon szimpatikus,
teljes ellentéte Bennek, és ez tetszett.
-
Megmutatom a szállodát és utána már mennünk is
kell – nézett az órájára.
-
De úgy tudtam, hogy csak este találkozunk
Conorral nem? – néztem rá kérdőn. Ben szerint legalábbis úgy volt.
-
Igen? Nos elképzelhető… Tudjátok új vagyok még
ebben a dologban – vakargatta a tarkóját zavartan. Felhívom Bent és
megkérdezem, egy perc és visszajövök - hagyott ott minket a reptéren.
-
Egy kicsit ügyelten, de nagyon csinos – nézett
utána Jake. – Viszont jobb, ha eltűnünk egy autóban – bökött fejével egy
mögötte álló kis csapatra, akik minket néztek, elképzelhető, hogy felismertek.
-
Jobb ha megyünk – húztam fel a kapucnit és már
mentünk is Allison után.
Feltűnésmentesen megérkeztünk a szállodába és be is jelentkeztünk.
Fáradtan dobtam le magam a kanapéra, ami most 2 napig az enyém lesz. Mint
kiderült tényleg este találkozunk Conorral a stúdióban, ahol megbeszéljük a
részleteket.
-
Van egy kis gond – jött be Jake a telefonjával
a kezében.
-
Mi az már megint? – ültem fel ásítás közben.
-
Nem tudom, hogy lehet, de még kócosan és
ásítva is gyönyörű vagy - ült le mellém.
-
Nagyon vicces- vágtam egy grimaszt és elvettem
a telefonját. Egy kiírás szerint itt vagyok Londonban, de kép nem készült rólam
így egy kicsit megnyugodtam. – Amíg
nincs, kép nem kell aggódni – adtam vissza telefonját a kezébe. De azért egy kicsit megijedtem nem tagadom.
-
Annyira sajnálom Daisy! – jött be Allison. –
Az egész az én hibám, rendelnem kellett volna egy autót, amikor jöttetek. Ben
ki fog nyírni – temette tenyerébe arcát.
-
Nyugi – mosolyogtam. – Míg kép nincs, nem kell
aggódni, Bent meg majd én elintézem – kacsintottam rá. – Most pedig gyere,
igyunk egy teát és mesélj magadról! – mentünk a konyhába és elkészítettem a
teát. Nem volt nagyon bőbeszédű, ezért
leginkább én kérdezgettem, ő pedig válaszolt. Megtudtam, hogy most Cambridge
egyetem hallgatója és , hogy nekem segít az csak egy másodállás. Elbeszélgettük
az időt és már az esti találkozóra készülődtem. Allison is velünk tart, aminek
ahogy láttam Jake nagyon örült. Megérkeztünk a stúdióhoz, szerencsére a
szállodától csak 10 percre van, így nem is kell korán kelnem és aggódnom sem
kell. Az épület teljesen ugyanúgy nézett
ki, mint az amerikai stúdió ahol a zenéimet szoktunk felvenni. Vajon az összes stúdió ugyanolyan?
Merengésemből az ismerős Vegas Girl című dal énekese zökkentett ki.
-
Sziasztok! – köszönt kisfiús mosollyal, aha,
azt hiszem, ezzel nyeri meg a lányok szívét.
-
Szia – köszönt kedvesen. – Daisy Crawford
vagyok – mutatkoztam be illedelmesen.
-
Örülök, hogy megismerhetlek, sokat hallottam
rólad a One Direction-ös fiúktól – nevetett. Ahogy kiejtette a banda nevét
elkomorultam. El is felejtettem, hogy ő Niall nagyon jó barátja. – Jaj, ne haragudj nem akartam felhozni – kért
elnézést.
-
Semmi baj – mosolyogtam szomorkásan. – Egyébként ők itt Allison és Jake – mutattam
a mögöttem álló párosra, akik utánam illedelmesen bemutatkoztak.
-
Nos Daisy, itt a szöveg, holnapra nézd át és
reggel 6-kor kezdünk. – nyújtotta felém a lapot. Reggel 6? Az időeltolódást
mindig is utáltam… ilyenkor sose tudom kialudni magam. Jobban szemügyre vettem a papírt a kezemben a
dal címe I Still Love You… nem tudtam, hogy ez egy ennyire romantikus dal lesz.
-
Igen találó cím – állt mellém Jake és a lapot
nézte.
-
Marha vicces- vágtam egy grimaszt.
-
Azért írtam romantikus dalt, mert a hangod
teljesen erre a műfajra van ráhangolódva – mosolygott Conor. – Viszont ha most
megbocsájtotok mennem kell, mert Niall-lel találkozom. – Ahogy kiejtette ezt a
nevet a száján, a szívem összeszorult. –
Sziasztok! – köszönt el és sietősen távozott. Vajon titokban marad, hogy itt vagyok?
Allison:
Allison: