~harmincnegyedik fejezet

Sziasztok! Itt a beígért rész ezen a szép szerdai napon, főleg,hogy ma van Liam szülinapja!!♥ Hát fogalmam sincs,hogy tetszeni fog-e, remélem igen. Az előző fejezethez nem írtátok le, hogy mit gondoltok Lucasról, szóval itt írjátok le, mert kíváncsi vagyok :D Ha bármi kérésetek van írjatok nekem Twitteren  : @BarbiEleanorfan <--- így megtaláltok:). 10 KOMMENT ÉS ÚJ RÉSZ:) Jó olvasást! xx

 

 

Nagyszerűen alakítottam a színpadon addig a pillanatig, ameddig nem jött el az utolsó szám ideje. Ugyanis az egy szomorú szerelmes szám volt. A színpad közepén álltam és Harry végig engem nézett, miközben szájáról azt a szót olvastam le, hogy Szeretlek. És itt tört el a mécses, mert könnyeim folyni kezdtek. A rajongók csak szíveket mutattak, mire halványan elmosolyodtam és folytattam tovább.  Volt még egy ráadás számom és már le is mentem a színpadról. Mindenki odajött gratulálni, hogy nagyszerű voltam.  Harryt is észrevettem, aki ott ült az egyik padon. Mikor közelítettem felé, fejét hirtelen felém fordította és fájdalmasan elmosolyodott. Leültem mellé és lehajtottam a fejemet.

-          -Nagyszerű voltál. – hallottam meg mély hangját, amitől kirázott a hideg.

-          -Köszönöm. – mondtam halkan, de még mindig nem néztem rá.

-          -Beszéljük ezt meg, hinned kell nekem- fordult felém miközben megfogta a kezem.

-          -Figyelj Harry… - kezdtem bele mondandómba – Kicsit gondolkodnom kell.

-          -Gondolkodni? Mégis min? – kérdezte, de szemében látszott a fájdalom és a meggyötörtség.

-          -Csak adj időt. – álltam volna fel, de visszarántott és az ölébe estem.

-          -Ne tedd ezt velem. – suttogta, miközben egy hajtincset a fülem mögé tűrt.

-          -Ez nekem is nehéz. – szorítottam meg kezét és beszaladtam az öltözőbe. Még jó, hogy a pad az öltözőm előtt volt. bezártam magam mögött az ajtót, még hallottam, ahogy Harry belerúg a padba. Én csak sírtam és az ajtó mentén lecsúsztam a földre. Fejemet kezembe temettem, legszívesebben ordítottam volna.

-          Várni foglak. – hallottam meg Harry hangját még az ajtó mögül és a lépteit is ami egyre távolodott. Felálltam és a tükörhöz léptem. Belenéztem és egy meggyötört lányt láttam benne, aki talán most vesztette el élete szerelmét, azzal, hogy elengedte. 1 hónappal ezelőtt ki gondolta volna, hogy ez fog történni.  Kisírt szemek, sminkem szétfolyva, hajam szanaszét áll. Remek és még dedikálnom kell.  Halk kopogást hallottam.

-          -Gyere- mondtam erőtlenül. Az ajtón Eleanor és Danielle lépett be. Eleanor odarohant hozzám és megölelt.

-          -Sajnálom Daisy. Most mi lesz? – kérdezte szomorúan.

-          -Nem tudom, mit tegyek. Sajnálom. – fordultam Danielle felé.

-          -Jaj drágám mit sajnálsz? – kérdezte kedvesen.

-          -Így kellett megismerned, hogy most egy lelki roncs vagyok. – erre a kijelentésemre odajött és szorosan megölelt.

-          -Liam mesélt rólad és Harry is. Fantasztikus lány vagy. – mondta kedvesen. – Minden rendben lesz, hidd el.

-          -Jaj, lányok- mondta Eleanor és megölelt mindkettőnket. Míg összeszedtem magam, a lányok kint megvártak. Mikor kiléptem Ashley és Niall közeledtek felénk.

-          -Mesélj el mindent. Harry idegesen ment el. Louis pedig utánament nehogy valami hülyeséget csináljon.

-          -Azt mondtam neki, hogy adjon egy kis időt.

-          -Ez nem túl jó. – hallottam meg Niall hangját is.

-          -Később elmondok mindent, de most dedikálnom kell.

-          -Utána bulizni megyünk, gondolom, akkor kihagyod. – mondta Ashley. – Maradjak veled? – kérdezte

-          -Dehogyis, ti csak szórakozzatok- próbáltam mosolyogni, de nem ment. Elindultam a rajongók felé, de szemem megakadt valakin, vagyis inkább valakiken. Alena épp Zayn nyakán csüngött. Nagyon úgy tűnt, hogy Zayn gitározni tanítja. A kis lotyó, hisz tud gitározni, de most erőm sem volt foglalkozni vele.  A dedikálás hamar eltelt, de mielőtt elmentem volna, csináltam róluk egy fényképet. Mégis csak ez az első turném első állomása. Mikor vége lett ennek az egésznek, a többiek elmentek bulizni én pedig a szállodában maradtam. Nem tudtam aludni, állandóan Harry járt a fejemben, ezért úgy döntöttem felhívom anyát.

-          -Tessék? – szólt bele egy álmos hang.

-          -Szia anya felkeltettelek? – kérdeztem.

-          -Jaj drágaságom dehogyis. – mondta, de a hangján hallottam, hogy most kelt fel. – Milyen volt a koncert? -Sajnálom, hogy nem tudtunk elmenni apáddal, csak egy amerikai ügyfél volt nálunk.

-          -Semmi baj. Holnap utazok Northamptonba és képzeld, saját turnébuszom van. – meséltem el a dolgokat. Nem akartam említeni Harryt, mert akkor képes és eljön ide. Jó nem lakik olyan messze, csak London másik végében.

-          -Ígérem, az egyik koncerteden ott leszünk. Vagy Liverpoolban vagy Manchesterben találkozunk.

-          -Rendben anya, Szeretlek.

-          -Én is. De minden rendben? Mert nem szoktad felhívni anyádat az éjszaka közepén, szóval ki vele. – mondta. Mindig átlát rajtam.

-          -Harry... – kezdtem bele és elcsuklott a hangom. – Szünetelünk.

-          -Jaj, édesem. Átmenjek? – tudtam, hogy ez lesz.

-          -Nem szükséges, inkább alszok.

-          -Jól van. Szép álmokat. Majd hívlak.

-          -Neked is anya. Szia – és lenyomtam a telefont. Visszafeküdtem az ágyba és próbáltam elaludni. Sok forgolódás után álomba merültem.

~harmincharmadik fejezet

Sziasztok! Meglett a 10 komment itt is a beígért rész:) Remélem tetszeni fog, bár nem ilyenre terveztem ezt a részt.  Indítottam egy szavazást, úgyhogy szavazzatok:) Nemsokára meglesz a 20.000 látogató aminek nagyon örülök.  10 KOMMENT és ÚJ RÉSZ :) Ja és írjátok le a véleményeteket Lucasról:) Kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok róla:) Jó olvasást! ♥

 

 Daisy szemszöge: 

Reggel álmosan csoszogtam ki a konyhába, ahol épp reggeliztek a többiek. Furcsa csend volt, amit nem értettem.

-          -Jó reggelt! – ültem le Ben mellé. – Mi ez a nagy csend? –fordultam Dean felé, aki a másik oldalamon ült.

-          -Semmi, semmi – mondta halkan és az újságot fürkészte tovább.

-          -Mit olvasol ilyen buzgón? – nevettem és el akartam tőle venni, de ő nem engedte.

-          -Jobb, ha nem látod.

-          -Jaj, Daisy olvasd el az enyémet. – mondta Alena gúnyos mosollyal , a többiek szúrós szemmel néztek rá. Elvettem az újságot és nem hittem a szememnek.  A címlapon Harry volt és egy fekete hajú lány, a cím pedig: „Vége a sztárpárnak? Harry Styles hamar túllépett a szakításon”. 

Nem hittem a szememnek.

-          -Megcsalt? De hát azt mondta szeret… - motyogtam halkan. Könnyeimmel küszködtem.  Annyira fájt. Hogy tehette ezt velem? Tudtam, hogy csak kihasznál, mert ő a nagy Harry Styles és én csak egy újabb eszköz voltam neki. Csak szórakozni akart egész végig. Szó nélkül felálltam és visszamentem a szobámba. Most egyedül akarok lenni. Hallottam Dean hangját még mögöttem, de kulcsra zártam az ajtómat, így nem tudott bejönni. Bedőltem az ágyba, fejemet a párnába túrtam és csak sírtam. A telefonom pedig csak rezgett.  Harry hívott vagy 20-szor és üzenetet is küldött. De nem érdekelt, ezt már nem tudja kimagyarázni. Hirtelen felpattantam el kell innen tűnnöm. Levegőznöm kell. Miután kijutottam a hotelből csak mentem és mentem.  Nem tudom merre, de minél messzebb annál jobb.  Az idő sem volt túl fényes, sőt eléggé be volt borulva. Találtam egy játszóteret és beültem egy hintába. Megint előtört belőlem a sírás.

-          -Hát itt vagy...– hallottam meg az Ő hangját. – Hagyj magyarázzam meg. – jött közelebb. Szemében iszonyú fájdalmat és bánatot véltem felfedezni.

-          -Nincs mit megmagyarázni – mondtam ridegen és felálltam a hintából.

-          -Nem történt semmi azzal a lánnyal- mondta. – Kérlek hallgass végig. – könyörgött. Már indultam volna el, mikor hirtelen megragadta a kezem. – Nézd nem tudom miért mentem el inni,az az idióta könyv annyira felidegesített- hadarta.

-          -A könyv miatt? – kérdeztem tőle flegmán. – Az csak egy könyv. Nem is értem, hogy mi bajod volt vele. Egy szegény fiúról szól, aki beleszeretett egy hírességbe, de a szerelmük lehetetlen volt, mert a lánynak volt egy barátja, aki szintén híresség volt. 

-          -Hát nem érted? – lett ideges. Saját magáról mintázta a főszereplőt és te vagy benne a híresség, akibe halálosan szerelmes. Engem pedig leírt egy nagy bunkónak, aki csak kihasznál téged. – szinte már kiabált. Én pedig csak értetlenül néztem.

-          -Nem, Lucas nem szerelmes belém. Csak jó barátok vagyunk.

-          -Még a vak is látja, hogy odáig van érted. És azt várja, hogy mi mikor fogunk szakítani.

-          -Ez nem ok arra, amit tettél tegnap- ott akartam hagyni, de visszarántott.

-          -Szeretlek. Érted?- mondta a szemembe. Megszakad a szívem, ahogy ránézek, de nem dőlök be megint. Alig kapok levegőt, szívem ezerszer gyorsabban kalapál.

-          -Csak egy játékszer voltam a számodra. – mondtam szinte sírva.

-          -Miről beszélsz? - kérdezte hitetlenkedve. Ekkor kitéptem kezem a szorításából és elszaladtam. Hallottam, még ahogy a nevemet kiálltja, de nem fordultam hátra.  Rengeteg gyaloglás után visszatértem a hotelbe ahol több ideges és aggódó tekintettel találtam szembe magam. Ott volt Ben, Dean, Alena aki csak mosolygott, Eleanor és Louis, Ashley és Jake. 

-          -Végre előkerültél – közeledett idegesen Ben.

-          -Sajnálom. – csak ennyit tudtam kinyögni. Odamentem Ashleyhez és a nyakába borultam.

-          -Semmi baj Daisy. Minden rendben lesz. – vigasztalt barátnőm. Eleanor is odajött és felkísértek a lakosztályba.

-          -Főzök neked egy kávét- mondta Eleanor, míg Ashley leültetett a kanapéra.

-          -Nem szükséges- mondtam halkan.

-          -A kisírt szemeid mást mondanak – mondta és bement a konyhába.

-          -Hogy tehette ezt velem? – fordultam Ashleyhez.

-         - Daisy. Hallgasd meg az ő verzióját. Nekünk azt mondta nem történt semmi csak hazakísérte.

-          -Te neki hiszel? – kérdeztem feldúltan. – El kell felejtenem Harryt. – álltam fel és vonultam be a szobámba. -Pár óra és kezdődik a fellépés, jól kell teljesítenem.

-          -Micsoda? De hát szeretitek egymást és ez csak egy félreértés. – állt fel a kanapéról.

-          -Ashley, most hagyj inkább. – Szörnyen éreztem magam, de tennem kell a kötelességem.  2 óra alatt össze is szedtem magam. Telefonomat kikapcsoltam, mert egyfolytában Harry hívott.  Ashley és Eleanor is elkészültek, mert ők is ott lesznek a nemsokára kezdődő koncerten.

-          -Menni fog ez a ma este? – jött oda Ben, mire én csak bólintottam. Irány a stadion. Mikor odaértünk már rengetegen álltak kint, amitől egy kicsit jobb kedvre derültem.  Bementem az öltözőbe, ahol eltüntették a karikákat a szemem alól, hajamat is kivasalták és ruhát is választottam. Mikor kiléptem készen az öltözőmből, kinéztem a színpad mögül. Vannak egy páran, a VIP részlegben megláttam a fiúkat, Eleanort és Danielle is ott volt.  Harry is ott volt, aki fel alá járkált. Túl kell esnem a nagy beszélgetésen vele a koncert után. Arcomra vakartam a műmosolyomat, hogy a rajongók higgyék azt, hogy minden rendben van. Kiléptem a színpadra és tekintetem egyből összetalálkozott Harryével. Nem szabad most rá figyelnem. Jól kell teljesítenem a rajongóim kedvéért.Kezembe vettem a mikrofont. Kezdődhet a show!

~harminckettedik fejezet

Sziasztok! Sajnálom, hogy késtem. Egyszerűen fantasztikusak vagytok, mert egy nap alatt meg lett a 10 komment és utána csak gyűlt. Így péntek este meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog:) 10 KOMMENT és hozom az új részt. Jó olvassát! puszi ♥ xx

 

 

Ott álltam a reptér várótermében, mert semmit sem értettem. Miért mérges rám? A könyv miatt? Nekem kéne ezért haragudni, hogy elhozta a szó nélkül, én meg felforgattam az egész lakást.
- Minden rendben? – fogta meg vállamat Eleanor.
- Csak nem értem Harryt. Ti olvastátok a könyvet? – néztem a többiekre. Mindenki a fejét rázta. Elmegyünk most egy hotelbe, mert holnap lesz koncertem itt Londonban, este pedig elolvasom a könyvet. A kocsiban ültünk, én pedig végig Harryt hívtam, de nem vette fel. A fiúk segítettek felcipelni a csomagjainkat. Egy nagy luxus lakosztályt kaptam.
- Csukd be a szád- sétált el mellettem Ben.
- Kétszer nagyobb, mint a saját lakásom. – mondtam neki.
- Lepakoltam a cuccaimat és kimentem az erkélyre a könyvvel a kezemben, mivel most ez a legfontosabb, hogy elolvassam. Mielőtt belekezdhettem volna Louis megzavart.
- Daisy. Jól vagy? – ült le mellém.
- Szerinted? Ha ezt elolvasom, minden kiderül. - mutattam könyvre.
- Nem tudom, mi van benne, de Harry tegnap egésznap ezt olvasta, utána pedig bevonult a szobájába és ki se jött. Tudod eléggé féltékeny típus.
- Tudom, de én szeretem őt, és nincs miért féltékenykednie. – magyaráztam neki.
- Ezt neki mond el- mosolygott rám. Na megyek, beszélek a fejével. – mondta és már el is hagyta az erkélyt. Eleanorral elmentek kettesben. Liam Danielle-hez ment.,Niall pedig Ashleyvel tölti a napot. Zayn még segített kipakolni a többieknek. Főként Alena—nak, na, ez nem tetszik nekem. Én pedig végre belekezdhettem ebbe a könyvbe.

Louis szemszöge:

Eleanorral elmentünk ebédelni egy közeli étterembe. Helyet foglaltunk egy csendesebb sarokban és az étlapot kezdtük nézegetni. Nagyon elbambulhattam, mert még azt sem vettem észre, hogy 2 rajongó lány köszönt oda nekünk.

-          -Minden rendben? – hallottam meg Eleanor hangját.

-          -Harryn gondolkodtam, meg azon a buta könyvön, hogy mi lehet benne, ami így felhúzta.

-         - Ki fognak békülni, mert szeretik egymást. Olyanok, mint mi. – fogta meg a kezemet.

-          -Nem. Mi jobbak vagyunk- mondtam vigyorogva, majd odahajoltam hozzá és megcsókoltam.  Ebéd után még beültünk egy moziba, mert olyan régen voltunk már kettesben. A film után hazakísértem és megbeszéltük, hogy holnap nálam alszik. Hát igen megtaláltam a másik felemet, akit szerethetek és még az életemet is rábíznám. Na, most irány Harry. Beszélnem kell a fejével. Hívtam vagy 100-szor, de nem veszi, fel, jártam a lakásán is, de semmi.  Remélem, semmi hülyeséget nem csinál, ekkor telefonom megszólalt.

-          -Tessék? – szóltam bele.

-          -Louis? Szia, itt Adam. – Adam az egyik klubban dolgozik, ahová a srácokkal járni szoktunk.  – Figyelj, -Harry haverod itt van, és eléggé ki van ütve nem tudnál érte jönni?

-          -Mi? – kérdeztem idegesen, csak ne csináljon semmit. – 15 perc és ott vagyok- mondtam és már szálltam is be a kocsiba és hajtottam a klub felé.  Hamar odaértem, mert ilyen tájban már kevés autó van ezért a forgalom se volt nagy. A kijárat előtt rengeteg fotós állt, remek valaki szólt nekik, hogy Harry itt van. Besiettem és odamentem Adamhez.

-          -Hol van? – kérdeztem tőle. Ő csak egy asztalhoz mutatott, ahol megtaláltam barátomat, aki épp 2 lánnyal került eléggé közeli kapcsolatba. Ettől féltem.

-          -Te megőrültél? – léptem oda és ragadtam meg a karját.

-          -Most mi van? – kérdezte. Szájából csak úgy áradt az alkohol szaga.

-          -Menjünk haza. – utasítottam, de ő csak lerázta kezemet a válláról.

-          -Most egyedül akarok lenni.

-          -Egyedül? Két lánnyal? Harry ne süllyedj le erre a szintre. Daisy ezt nem érdemli meg. – Mikor kimondtam Daisy nevét arcán rengeteg érzelem futott át.

-          -Csak hagyj – félrelökött és az egyik lány társaságában távozott a klubból. Ebből nagy balhé lesz.

Harry szemszöge:

Nem értettem Louis aggódását. Csak hazakísérem ezt a lányt itt mellettem, bár elfelejtettem a nevét. Mikor kiértünk rengeteg fotós vett minket körül, de nagy nehezen kijutottunk a tömegből. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk arra a címre, amit a mellettem ülő lány mondott.  Nem vezethettem, mert eléggé fájt a fejem.  Hirtelen megálltunk, gondolom megérkeztünk.

-          -Feljössz? – hallottam meg a hangját, miközben karjaimba bújt. Mikor visszaöleltem beugrott egy kép Daisyről. És még egy mikor megkértem, hogy legyen a barátnőm. A fenébe is én őt szeretem. Nem csalhatom meg. Kiszálltam a kocsiból és becsaptam az ajtaját. Clara, igen eszembe jutott a lány neve, csak ijedten nézett, majd kiszállt a kocsiból.

-          -Sajnálom, de ezt nem tehetem. – mondtam rekedt hangon. Beszálltam a kocsiba és hajtottam haza. Majdnem megcsaltam.  Nagy nehezen haza találtam és beestem az ágyamba, és rögtön elaludtam.  Reggel Louis hangja ébresztett fel.

-         - Na jól kiszórakoztad magad? – Dobta le elém az újságot. Kezembe vettem és elolvastam a címet.

 „ Vége a sztárpárnak? Harry Styles hamar túllépett a szakításon”

 Mi van? De hát nem is szakítottunk.

-          -Nem az, aminek látszik. Nézd Louis nem mentem fel a lánnyal. Csak hazakísértem.

-          -Ezt Daisynek magyarázd el, biztos, hogy látta már. Egyáltalán mi ütött beléd?

-          -Nem tudom, de ezt most nagyon elszúrtam. - Arcomat kezembe temettem.